Most nyomtam le a play gombot, következik az Igor 2006-os albumának első száma.
Megremeg az ujjam az egéren - fogalmam sincs, mire számíthatok.
Úgy alakult, hogy időrendben visszafelé ismertem meg Igorrr (polgári nevén Gautier
Serre) életművét. Thx youtube - két venetian snares videó között bukkant fel a lenti Infinite Loop, és ez elég jó ajánlólevélnek tűnt:
Extrém, szélsőséges, visszataszító és gyönyörű, plusz némi breakcore. Meg a korai
black/death kliséi, a klasszikus disszonáns moll akkordok, kásás gitáron
elreszelgetve. De emellé persze belefér még valamiféle nagyzenekari neorokokó,
tébolyult operett vokálokkal, és persze az egész egy darabokra tördelt,
elektronikával megszórt alapon.
A fenti lista elég jó indok lehet mindenkinek, hogy miért NE hallgasson Igorrrt, és ez
valamilyen szinten jogos, mert ezeket még hihetetlenül elborultan is kezeli a srác -
a "nehezen befogadható" alá tényleg be lehetne linkelni a wikipedián.
Ha valaki azonban kellően nyitott ahhoz, hogy ne korlátozzák a műfajok, és
megpróbálja az egészet teljesen befogadni (akkor is, ha az elektronika felől közelít,
és el kell viselnie egy 3 perces death metál őrlést valamilyen hegedűre vagy
trombitára, vagy fordítva) akkor lehet, meglesz az új kedvenc.
A végére egy ajánló - persze a fentiek miatt nem reprezentatív.
Karácsonyi Lidércnyomás Breakcore Operett a 2006-s "Poisson Solulbe" demóról
Brutal Swing - az. 2010, Moisissure
Phasme Obése, szintén Moisissure. Ilyen lenne a Hegedűs a háztetőn, ha a Massive Attack írta volna hozzá a zenét egy horror tripen.
"A Kicsi Rigó"
És a végére meg ez a valami
