Háromszor találkoztam a Cloudkickerrel.
Először az egyik haverom mutatta más videókkal együtt, és nem tett rám nagyobb hatást mint bármelyik másik.
A második eset demoscene releasek böngészése közben történt; észre se vettem, hogy szerepel a videó nevében, és teljesen ledöbbentett fél évvel később, amikor végre leesett. Ez volt az egyébként:
Elsőre ütött, vizuálisan is jól kitámasztották, mondogattam is, hogy jó kis demó:)
Nyers, szinte elektronikára hajló pengeéles disszonáns akkorodok, négynegyedet nem ismerő mégis pulzáló ütemeken - így lehetne leírni, ha le lehet írni, milyen a zene egyáltalán.
Djent, a lüktetése, a ritmusa. De nem lesz belőle dzsezzesen burjánzó gitármaszturbáció - minden dal egyetlen hangulat köré épül. A béna szókép nem annyira véletlen, hasonlóan pl. dubFXhez, a Cloudkicker tételek is többnyire egymásra pakolt loopokból állnak össze, de úgy, hogy minden új rétegnél felállnak a szőrök az ember hátán.
(full disclosure: a cikk írója a fenti track beillesztése után nem bírta megállni, hogy végig ne kísérje az egészet a gitárján)
Erre persze már csak a harmadik találkozás után jöttem rá. Djent playlistet kerestem a délutáni semmittevéshez és úgy fél óra múlva tűnt fel, hogy ugyanaz a tag játszik még mindig, és nem hallottam egy unalmas tracket sem tőle. Annyira nem nyúlhatok mellé, gondoltam, és letöltöttem pár albumot, persze ingyen, mert minden elérhető a bandcampen 0 dollárért.
A zenekar ugyanis egy srác, Ben Sharp, aki mondjuk úgy, hobbiból tolja az albumokat rendre az arcunkba. Jó... többnyire albumokat. Máskor csak témákat, egymás után rakosgatva, mint pl. a Loop -on: másfél tucat másfél perces kis prüntyögés amit talán fél óra alatt talált ki/fogott le találomra a gitáron a srác, hátha lesz belőle valami, aztán nem lett, és kiadta az egészet, ahogy van. (mint a Zomby. csak igazi hangszerrel)
...... jó, ezzel pont átb@sztak.
De aztán persze mindent megbocsátok, mert amikor egy percre nem figyelek oda, a hálószobagitárosunk felvesz egy újabb hibátlan albumot. (hatodik? hetedik?) Zeneileg finomodik, néha már struktúrát is szerkeszt a számok alá, de a lüktetés, tört/fura ütemek és zsibbasztó akkordok maradnak, sőt tüntetően vibrálnak az agyban.
Érdekes élmény, nem érdemes kihagyni.
